Interjú Egressy G. Tamással a 10 kicsi néger-ről

A beszélgetés eredetileg a BethlenBlogon jelent meg. Az interjút Babus Dóra készítette.

Hogyan viszonyulsz a krimikhez? Esetleg láttál olyan krimit a színházban, ami nagy hatást tett rád?

Nem igazán emlékszem színházi krimi-élményre. Inkább a korai olvasmányaim maradtak meg ezen a téren, aTitokzatos styles-i eset duplacsavaros befejezése például mélyen beleégett az agyamba. Az volt az első krimi, amit életemben olvastam, a szüleim adták a kezembe, és nagyon megragadott. A krimi érzéki műfaj, a katarzis mozgatja – akkor jó, ha emlékezetes, megrázó, és a felépített belső logikája elgondolkodtatja az embert. Nem a legmagasztosabb irodalmi forma, de lehet nagyon jól csinálni.

Mi fogott meg téged ebben a méltán népszerű regényben? Neked mi ebben a fókuszpont?

Nem tudom, ez volt-e az írónő eredeti szándéka, de nekem irtó izgalmas a bűn, a lelkiismeret és a bűnhődés hármasának pszichológiai íve – ahogy az istenkomplexusos elkövető saját, könyörtelen igazsága és a csoportdinamika lélektana is. Karakterközpontú műnek gondolom, ami rengeteg játéklehetőséget ad, mert a szereplői színesek, izgalmasak és életteliek. Az átiratom tíz csapdába került személy lelki gyötrődéseit helyezi a középpontba, és felveti a sorsszerűség kérdéskörét is.

Fotó: Bánhalmi Árpád

Mennyire okoz nehézséget a fordított színpadtér? Jelentett-e gondot a lecsökkent méretű játszótér az eddig megszokotthoz képest?

Ötödik éve dolgozunk a Bethlen Téri Színházban, így a rutinos térhasználat előnyei mellett érzelmi viszonyulásunk is van az eddigi, balettszőnyeges térhez. De szerencsére jó előre tudtuk, hogy megváltozott körülmények között játsszuk majd a 10 kicsit, így a rendezés, a műszaki megoldások és a színészek felkészülése mind a prózai színpad adottságaira épül. Ennek az előadásnak pont ez a tér fog jól állni, a mérete és a felépítése is tökéletesen kihasználásra kerül. Nem is csak a színpadon játszunk majd… de inkább nem lövöm le a poént.

Véleményed szerint egy ilyen jellegű színdarabnál mennyire könnyű vagy nehéz előadás alatt végig fenntartani a feszültséget?

Azt szoktam mondani a színészeknek a próbákon, hogy olyan ez, mint egy zenemű. Ritmusjáték. Nagyon oda kell figyelniük egymásra, hogy az interakciók végig izgalmasak, pergőek maradjanak, és megszülessen az előadás íve. Pontosan és pregnánsan kell játszani. Íróként az arányok megpiszkálása volt a legizgalmasabb kihívás: a mi adaptációnkban egy kicsit másképp alakul a sztori felépítése, mint a regényben, így a történet ismerői is kapnak egy pár újdonságot.

Fotó: Dóczy Gergely

Van olyan szereplő vagy jelenet, aki/ami közel áll hozzád?

Persze, több is, egészen sok. A szereplők közül talán elsősorban Verához kötődöm, az ő tragédiája nagyon izgat. De szeretném, ha ez a tíz bűnös lélek valamilyen szinten mind szerethető lenne. Ami a jeleneteket illeti, rendezőként mindig az az etap érdekel a leginkább, amin éppen dolgozom. Nincs számomra érdekesebb vagy kevésbé érdekes részlete az előadásnak, az egészből szeretném a lehető legtöbbet kihozni.

Mit gondolsz, az önbíráskodó emberek csupán erős igazságérzettel rendelkeznek, vagy inkább mondhatjuk, hogy a rejtett emberi gonoszság manifesztálódik meg általuk?

Esete válogatja. Mindenki mást gondol erről a kérdéskörről, erkölcsi homályzóna. Én személy szerint nem vagyok nagy rajongója az önjelölt igazságtevőknek, szorongok attól, amire bizonyos emberek vagy csoportosulások képesek a “nagyobb jó” érdekében. Van az igazság, és vannak a jogi, morális keretek, amik a civilizációnkat alkotják. A Pokolba vezető út is csupa jó szándékkal van kikövezve, és ha nincs kontroll, az önbíráskodó szükség esetén bármit megbocsát magának. Hogy mennyire jogos ez a fajta viselkedés, és mennyire ad teret az esendő emberi gonoszságnak, az az adott személy józan ítélőképességétől is függ. A 10 kicsi néger végén a tettes beismeri: maga is bűnössé vált a tettei által, és ezért büntetést érdemel.

Fotó: Csuka-Fügedy Márton

Mesélj egy kicsit a próbafolyamatról!

A szokásosnál is nagyobb szerepet játszik az időfaktor. Mivel most indul az évad, a színészeink és az alkotóink csak szeptember elejétől voltak elérhetőek, így nagyjából egy hónapunk maradt összerakni az előadást. Máskor is konkrét elképzelésekkel vágok bele a projektjeinkbe, de most különösen fontos, hogy folyamatosan észnél legyek, és határozottan, tempósan érvényesítsem a koncepciómat. Nem sok időnk marad kísérletezgetni, de azt hiszem, ez az összkép előnyére válhat, és azért így is meg tudom hallgatni a színészek ötleteit, elképzeléseit. Csak most egyáltalán nincs lazulás, hanem kemény és irányított munka van.

Mitől lesz izgalmas ez az előadás?

Mint említettem, ez egy friss, új nézőpontú átirat. Sok olyan kérdést feszeget, ami az alapműben csak marginálisan jelenik meg. Dramaturgiai csavarokat is tettünk bele, szóval a hardcore rajongók sem fognak unatkozni, sőt. Emellett remek alkalom a színészeinknek, hogy ismét szintet lépjenek, és valódi, elmélyült csapatjátékot mutassanak, személyes tragédiákkal tarkítva. Ezt pedig rendkívül felemelő és szórakoztató lesz figyelni.