“Szeretném, ha lesz*pnád a f*rkamat” avagy a Bársonyos reggel-ről

Neil LaBute vitatott filmes: egyesek szerint művészi értelemben véve bulvár-jellegű cuccokat ír és rendez, mások szerint izgalmas, kortársai között kevésbé feltérképezett területeket boncolgat (gondoljunk csak a Piszkos kis hétvége domina-szubdomina vonulatára). Mindazonáltal a kedvenc színésznője Alice Eve, és ez az én szememben feltétlenül szimpatikussá teszi.

A Bársonyos reggel egy kétszereplős kamaradráma. Egyetlen lakásban játszódik, reális időben, tehát elmélyült és összehangolt munkát követel meg a színészektől. A sztori a Férfi és Nő viszonyáról szól, de ha nem akarunk ennyire patetikusak (egyszersmind általánosítók) lenni, mondjunk csak annyit, hogy exek találkoznak, az egyik ügyvéd, a másik kurva, és nagyon sok eltemetett sérelem bukik felszínre, amiket hőseink – egykori intim viszonyukra hagyatkozva – nem túl finoman tárgyalnak meg.

“A világon minden a szexről szól. Kivéve magát a szexet. A szex a hatalomról szól.” – szól az idézet, és ez a Bársony-ra kifejezetten illik.

Úgy gondolom, hogy a nyers verbalitásnak és a szókimondó, szexuális töltetű diskurzusnak akkor van helye színpadon – pláne kamaraszínpadon -, ha nem tölti el kellemetlen érzéssel a nézőt, nem erőszakol keresetlen agressziót a befogadóra, hanem szolgál, mégpedig egy bizonyos célt szolgál. Bár a Bársony stílusát és történetét tekintve egy nagy játszma – ennek megfelelően szórakoztató és szellemes -, azért elvitathatatlan, hogy bizonyos párkapcsolati sérelmeket, férfi-női alaptéziseket igenis boncolgat. A maga elbaszott módján.

Játszottuk ezt az előadást – más szereposztásban – különféle közönségek előtt. Voltak, akik vevők voltak rá, voltak, akik nagyon nem. Volt nyugdíjas, aki érezhetően kivetnivalót talált a nyelvezetben, a kendőzetlen érzelemkinyilvánításban, az erőszakos szellemiségben – és volt hippi deszkás, aki végigröhögte az egészet. Mindenféle volt.

Fordítóként és rendezőként azt gondolom, a színészeknek kutya-kötelességük tisztességesen, szégyenérzet nélkül végigjátszani ezt a fétis-poklot – és mivel színész is vagyok a cuccban, ezt önmagamra feltétlenül és tűpontosan vonatkoztatom.

Elvárom a nézőtől a nyitottságot, a bátorságot – de nem bánt, ha valaki azt mondja: “Gyerekek, menjetek a kurva anyátokba, ez nagyon beteg, és nekem sok.” Ha viszont ez így van, az előadás végignézése után dumáljunk róla.

Egressy G. Tamás

Február 4., hétfő, 19:00 – Bársonyos reggel – Fészek Művészklub, Kupolaterem

Fotók: Csuka-Fügedy Márton