Czibere Krisztián

4 éves korom óta foglalkoztat a színház és a festészet. A színház nekem egyfajta menekülés volt a valóság elől. Szerettem más bőrébe bújni. Így, ha csak 1-2 óráig is, de más lehettem.
Paradox módon ezáltal rengeteget tanultam magamról. Segített közelebb kerülni magamhoz, és – nem utolsó sorban – elfogadni és éltetni azt, aki vagyok. Éhes lettem a tudásra, az életre.
Szerencsére ez az éhség napról napra erősebb lesz. Tanulni akarok. Fejlődni akarok. A színház nekem terápia.