Fejér Máté

Budapesten születtem, még az előző évezredben (azóta is megrögzötten szerelmes vagyok ebbe a városba!), és ezután nem kellett sok idő ahhoz sem, hogy filmben, majd később színdarabokban mutogassam magamat, ahelyett, hogy inkább iskolába jártam volna. Hadd ne mondjam, mennyire borzasztóan menőnek éreztem magamat ettől az osztálytársaim között! Sajnos egy idő után menthetetlenül függője lettem a színház nevű szernek, pedig esküszöm, volt olyan időszak, amikor igyekeztem letenni a cuccot – hiába is tagadom, csúnyán elbuktam vele. Szóval így alakult, továbbra is ugyanolyan nagy szívvel szökellek-ugrándozom-csúszokmászok-jajgatok a színpadon, mint tízévesen; őszintén remélem, hogy rajtam kívül néha azért más is jól jár ilyenkor.