Galambos Zsófia

A varázslatban, amit éppen színpadnak kiáltunk ki – legyen az pódium vagy kövekkel körberakott mező – alkotunk és boncolgatunk: az emberi lelket, a kapcsolódásokat, a létezést.
Ötödik éve játszom a József Attila Színház színpadán. Ezen öt évad alatt a pici jelenéstől a főszerepig játszottam már a színháznak nevezett társasjátékot magammal, a partnereimmel és a nézőkkel. Ehhez a fantasztikus társasjátékhoz, úgy gondolom, ízekre kell bontani a keszekusza emberi kapcsolatokat, és ez teszi az egészet igazán érdekessé. Fontos, hogy a néző is a társasjáték része, hiszen – szerencsére – ma már igazán heterogén nézőközönség fordul meg itt és ott. Többek között ezért is örülök, hogy csatlakoztam a Spirita Társulathoz, hiszen a Bethlen Téri Színház kisebb és alternatívabb atmoszférájú színpada egészen más közösséget vonz, ami új kapukat nyitott számomra. Izgalmas kísérleti laboratóriumunkban újabb és újabb ruhákat keresünk a világnak, így nagyon sokat tanulunk egymástól, az elővett darabokból, a létrehozott előadásokból. Az energia, amit így teremtünk, hatalmas kincs a mai világban.
Kívánom magamnak és az egész társulatnak, hogy az a csupa érzés táplálta szél messzi dagassza a vitorláikat.